Műfaj: egyperces, elvont, vígjáték
Szereplők: Min Yoongi, OC
Figyelmeztetés: nincs. De csak okosan! Jó szórakozást hozzá!
Kellemes nyári napra ébredtek Szöul
lakosai. Nem volt túl meleg, így az emberek kiözönlöttek az utcákra, ellepték a
parkokat, az áruházakat. Mindent betöltött a madárcsicsergés hangja vagy épp a
lakosok hangos nevetése. Tökéletes és pihentető nap volt.
Min Yoongi, a Koreai Nemzeti
Művészeti Egyetem egyik hallgatója, épp a szokásos ihletszerző körútját tette
meg a városban, amikor valami megragadta tekintetét és örökre magához láncolta.
Szíve nagyot dobbant, megszólaltak a kis csengők a fejében, légzése
felgyorsult. Tudta, hogy megtalálta az igazit. Gyors léptekkel suhant a
gyümölcsös standhoz, majd rögtön meg is állt, amikor a gyümölcsárus lány egy
epret tartott felé.
-
Sosem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön egyszer. Hogy megpillantok egy ilyen
gyönyörűséget. – suttogta Yoongi.
- Azok a szemek, melyek megcsillannak a
napfényben, akárhányszor rád nézek. Az a haj, mely sokkal simább és puhább
bárki másénál. Az az alak, mely jóleső érzést kelt bennem, akárhányszor hozzád érek.
Az a piros szín rajtad, mely minden pillanatban megmosolyogtat. Az az édes íz,
mely mámorba taszítja lelkemet és szívemet egyaránt. – nagy levegőt vett, majd
lassan kifújta azt a fiú és csak utána folytatta monológját. A lány közben
csillogó szemekkel bámulta Őt, és legszívesebben közbeszólt volna, hogy honnan
tud ennyi mindent róla, hiszen még csak most találkoztak, de attól félt, talán
megijeszti vallomása közben.
- Megnyugtatsz.
Csillapítod éhségem. Azt kívánom, bár örökké tarthatna ez a pillanat. De sajnos
el kell válnunk, hogy utána újabb ürességet hagyhass bennem. Én magam sem tudom,
miért teszem ezt. Ne, kérlek, ne tedd ezt! Tudod, hogy elvesztem a fejem, ha a
közelemben vagy. Kegyetlen vagy, mégis a
legédesebb teremtés a Világon! – a gyümölcsárus már alig állt a lábán és
csücsörítve, becsukott szemmel közeledett felé. Yoongi is ugyanezt tette, a
centiméterek egyre csak rövidültek. Végül a fiú kivette a szamócát a lány
kezéből.
- Ó,
drága egyetlen eprem, hogy én téged mennyire szeretlek! – és beleharapott édes
szerelmébe, megpecsételve ezzel örök hűségét a gyümölcshöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése